Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mit kell tudnunk a teáról?

2009.01.30

A tea rövid története

Az évezredek során a tea számtalan kultúrában lett a mindennapok része.

A tea története háromezer évvel korábbra nyúlik vissza: a legendák szerint először Sen-Nung kínai császár (Kínában az ő nevéhez kötik az orvoslás és a földművelés feltalálását is) fedezte fel a jótékony hatását, mintegy véletlenül. A teát folyamatosan kezdték alkalmazni, de inkább füszerként vagy ételekbe főzve. A tea kultusza csak a Han dinasztia idején (Kr. u. 206-220) alakult ki, ekkor kezdték el gyógyszerként alkalmazni, valamint egy Lu-Yü nevű költő ekkor alapozta meg a teázás szertartását, melyben különleges harmóniát vélt felfedezni.

Lassacskán megjelentek a teaházak is: először vándor árusok mérték ki a teát, majd felbukkantak apró teázók is. Mikor Marco Polo Kínába érkezett, a teaházak már jellegzetes részét képezték a helyi kultúrának. Érdekes módon a nagy felfedező nem tartotta sokra a teát, "a nők és öregek italának" tekintette (ahogy később Mao Ce Tung is).

Főzni vagy forrázni?

Az évszázadok során folyamatosan finomodott a tea elkészítésének tudománya. A Ming dinasztia idején már agyagból készült vízmelegítő edény helyett teáskannát alkalmaztak: ebbe, vagy porcelán csészékbe helyezték a tealeveleket, melyeket főzés helyett forró vízzel öntöttek le.

Lassacskán a tea köré egyre misztikusabb tanok kapcsolódtak. A kínai taoista szerzetesek azt vallották, hogy a tea nem csupán élesíti az elmét, de elindít a bölcsesség felé is, felemeli a lelket. Ezek a szerzetesek voltak azok, akik a teázás szertartását vallásos rítusok elemeivel gazdagított, valódi szertartássá fejlesztették.

A tea a XII-XIII. században egyre szélesebb körben terjedt el, de ez mit sem vont le a misztikus tiszteletből, mely övezte. Még a legegyszerűbb családokban is különleges rítus keretezte a tea fogyasztását, a szülők hosszasan tanították gyermekeiket a tea megfelelő elkészítésére és fogyasztására.

A tea Európába érkezik

Bár 1588-ból, egy indiai útikönyből származik a tea fogyasztásának ismertetése, valójában csak a XVII. században érkezett a tea európába: a Holland Kelet-Indiai Társaság importálta az első szállítmányt Macaóból Amszterdamba. Nem sokkal később Anglia is bekapcsolódott a teaüzletbe. A tea meghonosítása azonban sokáig sikertelen volt: még az igen kényes teamagok szállítása is megoldhatatlan feladatnak bizonyult. Később egy Ward nevű botanikus speciális ládákat tervezett, melyekkel végre európai földben is elültetni a legendás teacserjéket.

TeaFranciaország először bizalmatlan volt a keleti itallal szemben, de a tea nagyon hamar meghódította XIV. Lajos udvarát is. Bár sokáig náluk is csak az arisztokrácia jutott hozzá a teához, ők voltak az elsők, akik szélesebb néprétegekhez is eljuttatták: bár az angolok sokkal hamarabb beépítették kultúrájukba a teázás szertartását, Párizsban nyíltak meg az első nyilvános teaszalonok az 1900-as évek elején.

Az öt órai tea

Bár a franciák külön teaszalonokat nyitottak, az angoloknál már 1657-ben felbukkant a tea egy bizonyos Thomas Garraway kávéházában. A tea jelentős kulturális hatásai közé tartozott, hogy az 1706-ban megnyílt londoni teaházba már hölgyeket is vendégül láttak, pedig a szebbik nem képviselői a legendás "coffee house"-okból ki voltak tiltva. 1700 és 1800 között – jelentős részben a teára kivetett adók 1783-as eltörlése miatt – az ország teafogyasztása tizenötszörösére nőtt. A XVIII. században megnyitottak a "tea gardenek" vagyis a teakertek, melyek egészen más megközelítésbe helyezték a teázást: a teakerteket a helyiek családosan látogatták, és itt debütált az angol konyha másik védjeggyé vált találmánya, a sandwich is.

A XIX. században vált általánossá a délutáni uzsonnával egybekötött teázás intézménye, mely először négy óra tájban volt, a XX. század elejére azonban öt órára tolódott. Az ötlet állítólag egy bizonyos Bedford hercegnőtől származik, aki 1840-ben vezette be: az afternoon tea a munkahelyeken, otthonokban is szünetet, fontos rítust jelentett. A királyi udvarban máig lezajlik a hagyományos ötórai tea, ahogy számtalan angol családban is.

 

A tökéletes tea elkészítése

Ha a legtöbbet akarjuk kihozni egy csésze teából, sok apróságra kell ügyelnünk. Lássuk, mit kell tennünk, ha el szeretnénk készíteni a tökéletes csésze teát!

A megfelelő tea kiválasztása csupán az első lépés. A legjobb teát is el lehet rontani, ha nem tartunk szem előtt néhány fontos aranyszabályt, és a füvet (vagy leveleket) túl sokáig hagyjuk forró vízben állni, klóros csapvizet használunk a főzéshez, régen nem használt kannában főzünk és papír- vagy műanyag pohárban szervírozunk... Ugyanígy el kell felejteni a fém "teakészítő tojásokat" vagy lyukas teakanalakat is. A tea egyik legfontosabb varázsa az apró levelek illatában van: ha nem vigyázunk, ez nagyon könnyen elillan.

A víz a lelke mindennek

Kezdjük a teavízzel: a csapvíz csupán egészen kivételes esetekben lehet megfelelő, olyan szerencsés környékeken, ahol nem klórozzák (vagy szinte észrevétlen mértékben). Ha a lakásban vízszűrő berendezés működik (lehetőleg két- vagy háromlépcsős) akkor már jobb a helyzet, de ha nem rendelkezünk ilyen feltételekkel, akkor szerezzünk be szűrt, semleges vizet, mely nyomelemekben ugyan gazdag, de meszet csupán igen csekély mértékben, nátrium-kloridot (sót) pedig egyáltalán nem tartalmaz. Bár elsőre talán elrugaszkodott ötletnek tűnhet, érdemes tenni egy próbát és utánajárni a megfelelő víznek, mert meghökkentően látványos lesz a különbség. A semleges (7-es pH) víz használatával sokkal inkább átjön a tea harmonikus illata és aromája.

Van, aki forralva szereti?

Alapszabály, hogy a teához használt vizet nem szabad túlságosan felforralni, nem szabad a tealeveleket túlságosan meleg vízzel leforrázni. Ez nagyon rossz hatással van a tea illatára és aromájára. Az a legbiztosabb, ha 85 és 95 fokon használjuk fel a vizet, és mivel valószínűleg csak a legelvetemültebbek mérik hőmérővel a teavíz optimális hőfokát, érdemes a víz felszínét figyelni: ha még nem zubog, de már remeg, akkor kell a tealevelekre önteni.

Áztatni csak pontosan, szépen

A teakészítés kulcsmozzanata a teafű vagy tealevelek áztatása. Hogy a vízbe helyezzük a tealeveleket, vagy épp forrázzuk őket, ebből a szempontból szinte lényegtelen - mindkét módszernek megvannak a hívei. Az első szempont, hogy a tealeveleknek ki kell "nyílniuk" és ehhez hely kell - ezért sem szabad a már említett teakanalakat vagy teatojásokat alkalmazni, mert ezek összenyomják a tealeveleket, nem hagyják azokat kibomlani.

TeafüvekUgyanilyen fontos az áztatási idő - még a legfinomabb teának is el lehet rontani a zamatát, ha túl sokáig hagyjuk ázni: ilyenkor ugyanis a tea hajlamos arra, hogy megkeseredjen. Aki aggódik a teában található tein izgató hatása miatt, az lecsökkentheti a forrázási időt egy percre: a teában található tein ugyanis két perc alatt ázik ki teljesen.

Az optimális áztatási idő teafajtánként erősen eltérő lehet, érdemes minden esetben követni a csomagoláson látható elkészítési tanácsokat. A fekete teák (Darjeeling, Ceylon, Assam környéki feketeteák) átlagos áztatási ideje 3-4 perc, a kínai zöldteáké 4-6 perc, a japán zöldteáké 1-3 perc, a félig erjesztett zöldteák forrázási ideje pedig igen változatos, 1-7 perc is lehet. Általánosságban elmondható, hogy minél apróbbak a tealevelek, annál rövidebbnek kell lennie a forrázási időnek - a leginkább elterjedt, zacskós-filteres teáknak, melyekben szinte porrá vannak őrölve a tealevelek, 1-2 percnél tovább nem szabad állniuk a vízben.

Megadni a módját

Ezek voltak a legfontosabb technikai tudnivalók a tea elkészítésével kapcsolatban. Már csupán a szervírozás és fogyasztás maradt hátra: ezzel kapcsolatban csak a papír- és műanyagpoharakat kell elkerülni, hogy ne menjen a tea aromájának, illatának rovására. De a legtökéletesebb összhatást akkor kapjuk, ha szánunk magunkra és teánkra néhány percet és nem vagyunk restek akár egy ünnepi, porcelán teáskannában-teáscsészében készítjük el.

 

A tea és az alvás

A késő délutáni órákban sokan már óvakodnak a teafogyasztástól, mert alvászavaroktól tartanak. Lássuk, mi módon lehet összehangolni a teát és az éjszakai alvást.

Természetesen nem minden teafajta befolyásolja egyenlő mértékben az alvást, ez a teák teintartalmától függ. Kaphatók csekély teintartalmú teák (mint például a kínai oolong, félig fermentált teák) és teakészítmények, melyek használatával nemhogy alvászavaroktól nem kell tartanunk, de még segíthetnek minket a nyugodt éjszakai pihenéshez. A teint azonban magunk is kivonhatjuk bármilyen teából. TeaTermészetesen a fekete teákat (főleg a ceyloni és indiai fekete teákat) a legnehezebb "kicselezni" magas tein és tanintartalmuk miatt, de azoknak, akiknek érzékenyebb a szervezetük, még a zöldteákkal és kínai virágteákkal is óvatosnak kell lenniük.

Tein nélkül, nyugodtan

A legáltalánosabb (és nem is mindig pontos) szabály az, hogy a teák mintegy öt órán keresztül fejtik ki élénkítő hatásukat. Ha tehát derék brit barátaink mintájára elköltenénk egy ötórai teát, nem kell aggódnunk: este tíz óra tájban már nem fog befolyásolni bennünket.

Ha azonban semmiképpen sem akarjuk nyugodt éjjeli alvásunkat veszélybe sodorni, használjunk több forrázó vizet. Öntsük le a tealeveleket, majd egy perc múlva öntsük ki (természetesen csak a vizet). Ezután öntsünk a levelekre egy újabb adag vizet, lehetőleg az előzővel azonos hőmérsékletűt, hagyjuk állni és ezt fogyasszuk. A teában található tein ugyanis a forrázás első percében válik ki legintenzívebben a tealevelekből, így ezzel a módszerrel legnagyobb részétől megszabadultunk.

Azt azonban érdemes megjegyezni, hogy ezzel a módszerrel teánk sokat veszít illatából és zamatából: ennek harmóniáját ugyanis a gyorsan kiváló tein és a lassan felszabaduló tanin egyensúlya adja.

 

A tea hatóanyagai

A tea hatóanyagai: az élvezeten túl

Egy jó csésze tea felfrissíti testünket-lelkünket, de miért? Mert finom, élvezetes? Mert egyedi az illata, aromája? Sokan nem is tudják, de a tea meglepő módokon segíti szervezetünk működését.

A tealevélben számtalan fontos anyag található: leginkább zöld teákban például polifenolok, melyeknek a tea kissé fanyar ízét köszönheti, metil-xantin, koffein (a tealevél anyagának közel négy százaléka), különféle lipidek, aminosavak, ásványi anyagok és illékony vegyületek. A zöld tea például serkenti a metabolizmust, így zsírégető hatása van: a felpörgetett anyagcsere révén ugyanis kevésbé épülnek be a kalóriák a szervezetbe. TeaA teában található antioxidánsok megkötik a szervezet szabad gyökeit, melyek a rák kialakulásában játszhatnak szerepet.

Feketén-fehéren

A fekete tea leginkább a szívbetegségek megelőzése szempontjából lehet fontos: minden nap néhány csésze fekete tea rendben tartja a szívet, csökkenti a szívroham, a stroke és az érelzáródások veszélyét. Megfázás esetén sem csupán azért kell teát inni, mert jó meleg. És még csak nem is azért, mert ilyenkor bőven meg lehet pakolni mézzel, melynek áldásos hatásait szintén hosszasan lehet elemezni. A teában található kémiai anyagok ugyanis stimulálják az immunrendszert, segítik hogy szervezetünk mielőbb megindítsa a harcot a minket letámadó kórokozókkal szemben.

Kávé vagy tea?

Ahogy a kávéban, a teában is jelentős mennyiségben található koffein. Frissítő hatását azonban másképp fejti ki: míg a kávé hirtelen szívódik fel, a tea lassan és fokozatosan. Nem csupán hosszabb ideig érződik élénkítő hatása (átlagosan mintegy öt órán át), de kíméli is a szervezetet, nem irritálja a gyomorfalat, nem okoz magas vérnyomást, szívdobogást.

 

Igazi gyümölcsteák

Gyümölcs a teában

A tiszta gyümölcsteák nem tartalmaznak keserűanyagot és koffeint, így elkészítésük során sem kell óvatosan mérnünk az áztatás, forralás idejét, illetve attól sem kell tartanunk, hogy az esti órákban túlságosan felélénkítenek minket. A fekete teákat a teázás kedvelői gyakran éppen "ébresztő" hatásuk miatt fogyasztják, a gyümölcsteák elsősorban szomjoltóak - hidegen és melegen egyaránt -, illetve a gyümölcsök fontos nyomelemei még a forralás ellenére is jelentős mértékben megmaradnak, így szervezetünkbe jutnak.

Kánikula idején

Sokan úgy tartják, hogy a nyári forróságban a legjobb egy csésze meleg gyümölcstea - igen, a legideálisabb a testhőmérsékletű, 36-37 fokos tea, hiszen tévedés, hogy a jeges innivalók (akár jeges teák) jelentik szervezetünknek az igazi felfrissülést. Tény, nagy melegben gyakran jól esik hideget inni, de szervezetünk már kevésbé örül neki: hogy hasznosítsa a bevitt folyadékot, először fel kell melegítenie, ami bizony energiába kerül - így a hideg folyadékok általában nem oltják tartósan a szomjat.

A Bodza termesztése
A bodzát az északi tájakon és közép-Európában termesztik ipari célültetvényekben. Virágai gyógyhatásúak, termései nagyon sötét színű élelmiszerfestéket adnak. Jelenleg a kézi szedés az egyetlen gyakorlati módszer.

Három faj

Franciaországban három faj honos a Caprifoliaceae családból. A termesztés szempontjából egyedül a fekete bodza a Sambucus nigra L. érdekes, amely megtalálható sok üde talajon és a folyópartokon. Sokáig él, és megnőhet 5-6 m magasra. A piros bodza a Sambucus racemosa kisebb termetű, és inkább a magas helyeken él. A földi bodza a Sambucus ebulus L. mindenütt jelen van, nagyon szembetűnő fekete terméseivel, de csak 1 m-nyire nő meg, és minden télen elfagy. Mindhárom faj több-kevesebb mérgező és gyógyhatású anyagot tartalmaz. Szelekciójával Ausztriában és Dániában foglalkoznak.

 

 

Fekete bodza

 

Osztrák fajta a Donau (régi) és a Hachsberg (újabb) melyeket mostanában felváltanak a dán fajták a Sambu és a Samidan. Az összes európai terület Dánia, Németország és Ausztria vonatkozásában néhány száz hektár. Az USA-ban a Sambucus canadensis fajtáit termesztik. Az ültetvényeket következetesen az ipari partnerrel egyetértésben telepítik. Bár lehetséges jobb áron eladni közvetlenül a farmokon feldolgozva, fagyasztva, lének stb.

Metszés

Az 5 x 3 vagy 5 x 4 m-re ültetett növényeket egy kehelyre emlékeztető alakra nevelik. Magasságuk eléri a 4-5 m-t, de minden munkát a földön állva végeznek el. Az évi metszés magába foglalja a kb. 10 db 2 m hosszú vessző lehajlítását is, melyeket aztán eltávolítanak a leívelődésnél a következő évben. Ez a hosszú felújító metszés, mint a kivinél. A növényvédelem a levéltetű (Aphis sambuci) és a Botrytis cinerea elleni néhány kezelésre korlátozódik.

Kézi szedés

A bodza nedvesség kedvelő (ruderális) növény. Táplálása egyszerű, de a betakarítás kézimunkát igényel, amit ollóval végeznek. Először levágják a gyümölcsök csokrát (a botanikai neve tányér) és másodszorra szétválasztják kisebb részekre. Ezt azért követelik meg, mert muszáj különválasztani a zöld kocsányrészeket, amelyek egy mérgező anyagot (sambunigrosid) tartalmaznak. A gyümölcsöket gyorsan le kell hűteni, és haladéktalanul elszállítani a feldolgozóba.

A szedési teljesítmény 60 kg/fő/óra, ha egyben vágják le a tányért. Ha szét kell darabolni kisebb részekre, akkor 30-40 kg/fő/óra. Ez a munka nagyon hasonlít a csemegeszőlő szedéséhez. A gyümölcsösben 2-3 átjárót kell csinálni. Minden munka a földön állva történik, a túl magas vesszőket levágják, és úgy szedik le róla a termést. A termésmennyiség 15-20 t/ha, a betakarítás 5-600 órát igényel augusztus végén. Sok német ültetvény 1 ha-nál kisebb és a család végzi a szedést.

A bodza festéke nagyon tartós (vigyázat a ruhákkal) ez egy antocianin, a sambucianid. Számos hasznos aminosavat is tartalmaz. De van benne egy méreg is a sambunigrosid (hetero-cianogen, mint a mandulában). Ez a méreg az éretlen gyümölcsben keletkezik és ott található. Ezért várják meg az érést a szedéssel. A nagyobb biztonság érdekében a kipréselt levet fölmelegítik 100 °C fokra, amely elpusztítja ezt a méreganyagot. A kocsány sambunigrosid tartalma megmagyarázza, miért végzik a betakarítást cizellálva, csökkentve a méreg mennyiségét. Viszont egy kevés kocsány megkönnyíti a lé kipréselését. A természetes adalékanyagok piaca fellendült. A bodza és más növények új piacot fejlesztenek ki.



 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Holdlány

(agnica, 2009.02.18 04:47)

Köszönöm, hasznosítani fogom a sok jó tanácsot.